Saturday, March 4, 2017

A khmer birodalom és Angkor történetéről


Kevés olyan fantasztikus hely van a világon, mint Angkor, a hatalmas khmer birodalom egykori központja, mely a 9. és a 13. század között élte virágkorát. A khmerek, akik ma Kambodzsa lakói, a sík területen medencék, csatornák és rizsföldek hidraulikus hálózatát hozták létre, mely nemcsak több mint egymillió ember megélhetését biztosította, de lehetővé tette felesleg termelését, melyet nagyszabású építkezések finanszírozására használtak fel. Kambodzsa neve a szanszkrit Kambuzsa szóból származik, melynek jelentése "Kambu leszármazottainak földje". Az ősi legendák szerint Kambu, a khmerek őse, egy aszkéta volt. A khmer királyok harcosak voltak és tehetségesek, hatalmuk megszilárdításához felhasználták a kormányzás indiai előképeit, a helyi kultuszok szellemeit és megistenült őseit, monumentális piramis templomokat építettek, melyek a kozmikus hegyet, a Mérut szimbolizálták.  

A khmer szó Angkor, a szanszkrit nágara szóból származik, mely fővárost jelent.

Bár már a 9. századtól vannak tárgyi emlékek, az igazi aranykor 1. Szúrjavarman király trónralépésével kezdődött (1010-1050), aki egyesítette majdnem egész Kambuzsát, és dél-Thaiföldet és Laosz déli részét is vazallusaivá tette.

2. Szúrjavarman uralkodásának ideje volt a khmer birodalom aranykora, ő építtette Angkor Watot 40 év alatt, miután 1113-ban trónra került. Angkor Wat egy hatalmas hindu templom, melyet Visnunak szenteltek, akivel 2. Szúrjavarman azonosította magát. A király halála után a templomból mauzóleum lett, majd 7. Dzsajavarman király, miután felvette a buddhizmust, Angkor Watot buddhista kolostorrá alakította (wat=kolostor).
Angkor Wat (Zhou Daguan: The Customs of Cambodia című könyvéből)
Megérkeztünk! Angkor Wat 2017. február 27-én:) (Fotó: Sangmo)

2. Szúrjavarman király törvényt ül. Dombormű Angkor Watból.

2. Szúrjavarman halála után belső konfliktusok és a szomszédosos királyságok támadásai gyengítették a khmer birodalmat. 1177-ben a Cshampa királyság megtámadta Angkort. Egy khmer felirat leírja ezt az eseményt, mely szerint a cshampák lerombolták a királyi palotát és megölték a khmer királyt. 7. Dzsajavarman egy királyi herceg volt, aki nem volt Angkorban a támadáskor, és sikerült elmenekülnie önkéntes száműzetésbe feleségével, hogy mentse életét. A cshampa hadsereg irtózatos pusztítást végzett a khmer birodalomban. Egyik legszörnyűbb szokásuk az volt, hogy elfogott khmer foglyaik fejére csuklyát tettek, és egy nagy kardszúrás után kitépték az élő ember epehólyagját. Ez a szokás egy ősi hiedelemre megy vissza, mely szerint az epehólyagban van az ember bátorsága, és ha valaki megeszi az ellenség epehólyagját, azzal a legyőzött ereje is rászáll. Amikor 7. Dzsajavarman meghallotta, hogy bánnak a csham katonák honfitársaival, hazatért. Több mint 40 éves volt már, amikor megtudta, hogy a khmer királyt megölték, de élére állt a cshampák elleni harcnak. 


7. Dzsajavarman király arca a Bayon templom egyik tornyára vésve (Fotó: Sangmo)

7. Dzsajavarman Kampong Szvajban született, Angkor Wattól kb. 90 km-re keletre. Ezt jelölte ki bázisának, mivel ezen a környéken a sok vas lelőhely miatt hagyománya volt a fegyvergyártásnak. Sikerült létrehoznia és kiképeznie egy megfelelő méretű hadsereget. Ennek hírére a cshampák újabb seregeket küldtek a tenger felől a Mekongon felhajózva a Tonle Szap tóig (Angkor Wat közelébe). 7. Dzsajavarmannak sikerült visszaszorítania őket a tótól, majd tovább dél felé a Mekongon. Aztán 1178-ban 7. Dzsajavarman és Cshampa királya szembekerült egymással a tonle szapi ütközetben, mely az ősi Kambodzsa legnagyobb csatája volt. A khmer csónakok majdnem 27 méteresek voltak, és 45 ember ült bennük, a csham hajók is hasonló méretűek. A harcosok íjjal, nyíllal, lándzsával harcoltak. Egy feliratból tudjuk, hogy 7. Dzsajavarman megölte a csatában a csham királyt. A Bayon templomban, melyet 7. Dzsajavarman építtetett ezután, a domborművek részletesen ábrázolják a győztes csatát, nyíllal lelőtt csham harcosok úsznak a vízben, és krokodilok tépik szét őket.

7. Dzsajavarman tetteiről csak feliratokból tudunk, és nehéz megítélni, hogy mi a valós történet és mi a propaganda. Mindenesetre Dzsajavarman áttért a buddhizmusra, és jó uralkodóként segítette az emberek boldogulását. 1181-ben, három évvel a cshampák legyőzése után királlyá koronázták, és népe hűséget fogadott neki. Felesége állítólag olyan bölcs volt, mint egy tanult férfi. 7. Dzsajavarman lett a khmer birodalom egyik legnagyobb uralkodója. Az új király hatalmas erőkkel kezdett neki Angkor Thom, a főváros újjáépítésének. Először magas kőfalat építtetett a város köré a korábbi fából készült kerítés helyett. Kitisztíttatta, és kimélyítette a várost körbevevő vizesárkot. A vizesárok ekkor 120 m széles lett, és több helyütt kapcsolódott a környező vizekhez. Angkor Thom jelentése “Nagyszerű város”, és egykori vizesárkának vonalai ma is kirajzolódnak a dzsungelben. 6 négyzetkilométeres területével hatalmas városnak számított saját korában. Az akkori Párizsnál négyszer nagyobb volt. Déli kapujához széles híd vezetett, a Nága-híd (Kígyó-híd), melynek szélén 54 istenség és 54 aszura tart egy hatalmas kígyót, mely a tejóceán köpüléséről szóló híres hindu legendára utal. A híd végén magasodik a 21 méteres gopuram kapu, mely a város bejáratát jelöli. 

A Nága-híd és a déli kapu (Fotó: Sangmo)
A falakon belül élénk metropolis működött, templomokkal, közterekkel, és a gazdagon díszített királyi palotával. Az Elefántos Terasz volt a királyi palota bejárata, és a hivatalos ünnepségeket az udvar innen nézte. A király ilyenkor a terasz közepén állt, egy nága (kígyószellem) és egy oroszlán szobra között. A teraszt alulról mítikus madarak, garudák tartják. Az Elefántos Terasz előtti téren folyt a harci elefántok idomítása, kiképzése is. A palotából mára csak néhány kő maradt.

Elefántos Terasz (Fotó: Sangmo)

A terasztól északra van egy másik emelvény, a leprás király terasza, mely egy népszerű legendához kapcsolódik. A történet szerint egyszer egy király lefejeztette alattvalóját, mert az nem volt hajlandó letérdelni előtte. A lefejezett vére azonban megfertőzte, így a legenda szerint a király maga is leprás lett.

A leprás király (Fotó: Sangmo)
Az Elefántos Terasszal átellenben a tér másik oldalán 12 kőtorony van, a Suor Prat tornyok, melyekben korai források (Zhou Danguan) szerint a jogi perpatvarba bonyolódott feleket tartották. A hagyomány szerint a bűnös mindig rövid időn belül megbetegedett, és ezzel tisztázódott a vita. A helyiek szerint a tornyokat kötéltáncosok mutatványaihoz használták, akik köteleiket két torony közé feszítették ki. A tornyok modern neve emiatt Suor Prat, a "Kötéltáncosok Tornya". 

7. Dzsajavarman újjáépíttette a palotát Angkor Thomon belül, mely eredetileg a 9. században épült, de a cshampákkal vívott háborúban leégett. Francia régészek szerint a palota egy fából készült emelvényen állt, mára csak kövek maradtak belőle. Az épületeket állítólag fedett folyosók kötötték össze, melyeknek kőpadlóján faoszlopok álltak, hogy megtartsák a tetőt. Ezek az oszlopok egy olyan helyi fából készültek, mely annyira sűrű és kemény, hogy még a vízben is elsüllyed.


A királyi palota romjai (Fotó: Sangmo)
A 13. század végefelé a kínaiak egy diplomatát küldtek a khmer birodalomba, Zhou Daguánt, aki végül 11 hónapig élt Angkorban 1296-97-ben. Az általa írt memoár ma is fontos forrás a történészek számára. Részletesen leírja azt is, hogy nézett ki a királyi palota. Beszámolója szerint a palotát annyira őrizték, hogy senki sem léphetett be, még ő is csak messziről, a palotán kívülről láthatta a királyt. A palotának saját szabadtéri medencéje volt, ahol a palota 3005 ágyasa fürdött meztelenül, akiknek bőre olyan volt, mint a fehér jáde.



A királyi udvar hölgyei. Dombormű Angkor Watban. (Fotó: Sangmo)
A 13. században Angkornak hatalmas lakossága volt, az emberek jól éltek, szórakozásként kakasviadalokra jártak, vad vízibivalyok és rizsföldeket színezték a vidéket. Zhou Daguán elmesél egy nága legendát, mely a 10. században a Phimeanakas templomban játszódik, a Mennyek Palotájában. A khmer királynak minden éjszaka meg kellett látogatnia a Phimeanakas titkos szentélyét, ahol egy kilencfejű nága élt, aki minden éjszaka átváltozott gyönyörű nővé. Ha a király akárcsak egy éjszakát kihagyott volna, szörnyű szerencsétlenség sújtotta volna a birodalmat.


A Phimeanakas romjai (Fotó: Sangmo)

7. Dzsajavarman király biztosan ismerte ezt a khmer legendát, de ő más volt, mint a korábbi királyok, mivel áttért a buddhizmusra. Feleségével együtt minden májusban bemutatott egy rituálét, melyet úgy hívtak, a Buddha fürdetése. Nagyon tisztelte 2. Szúrjavarman királyt, aki 80 évvel korábban uralkodott, és nagyon tetszett neki az elődje által épített hatalmas hindu templom, Angkor Wat, ezért úgy döntött, ő is épít magának egy hasonlóan monumentális, de buddhista templomot. Az ő mesterműve lett Bayon, mely a fennmaradt templomok talán legszebbike. 52 tornyáról 173 faragott arc néz le a látogatóra. 


Bayon (Fotó: Sangmo)

Bayon (Fotó: Sangmo)

Bayon (Fotó: Sangmo)

Bayon templom (Zhou Daguan: The Customs of Cambodia című könyvéből)
Kerengői tele vannak kőbe vésett domborművekkel, melyek a hétköznapi élet érdekes részleteit ábrázolják: férfiakat, akik kutyaviadalt néznek; külföldi vásárlókat, akik félmeztelen khmer kofákkal vitáznak; egy anya, aki főzés közben rosszallóan mutat fiára, aki kakasviadalt néz; egy harcos, amint leszúr dárdával egy csham harcost; és csham katonák, amint hajóikon Angkor elfoglalására érkeznek. A keleti folyosón lévő domborművek 7. Dzsajavarman győztes harcát ábrázolják, parancsnokok elefánthátról irányítják katonáikat; a kínai katonák, akik dárdáikkal az elefántot követik, valószínűleg zsoldosok lehettek. 
Bayon (Fotó: Sangmo)
Bayon szerkezete, tornyai emlkékeztetnek korábbi khmer templomokra, de buddhista templomnak épült, nem hindunak. A templom középpontjába 7. Dzsajavarman egy Buddha szobrot helyezett, melyet halála után eltávolítottak onnan, amikor a birodalomban ismét egy időre a hinduizmus lett az uralkodó. Az eredeti szobrot francia régészek találták meg, és most a palota téren áll.    

No comments:

Post a Comment